"Amerikából jöttem..."

...Mesterségem címere: 
Msz"
A következő szett bemutatására jutott eszembe ez a játék, amely gyermekkoromban nagyon jó kis időtöltésnek bizonyult.
A játék lényege, hogy egy foglalkozás, szakma bemutatását kellett kitalálni, úgy hogy aki bemutatja nem beszélhet közben, csak ez az egy mondat hangozhat el a bemutatás előtt, és a címer pedig a foglalkozás első, és utolsó betűje.
Aki pedig megfejti hogy mi is a szakma, az lehet a következő aki elmutogat egy új  megfejtendő foglalkozást.

Azért is jutott  eszembe ez a játék, mert felötlött bennem a kérdés, hogy "Vajon mindenki felismeri egyből az alábbi szettet?" .
Már nagyjából 1 éve tervezgetem, hogy elkészítem, de csak mostanra jutottam el odáig, hogy nekiüljek, és megalkossam.
A ruha inspirálója, egy nagyon jó Barátnőm, aki született méhész.Már az Édesapja is ezzel foglalkozik nagyon régóta, és úgy adódott hogy együtt szorgoskodnak a családi méhészetben.
Bár nagyon sok munkával jár, mert igazán jó és finom mézet csak a közös szorgalmas munkával lehet megvalósítani, ami a közös alatt értendő, hogy a szorgos méhecskékkel fel kell tudni venni a tempót. :)
Figyelni kell, és érdemes az életritmusukat, a kívánságaikat, és a repülési útvonalukat.
Számomra, akit, mármint magamat csak úgy jellemeznék hogy "műkedvelő mézevő" lenyűgöző a méhészetükben látott élet.
Távcsővel én is megfigyelhettem, hogy akárcsak egy zsúfolt autópályán , úgy repkedtek hordás alatt a kis zümmögők.
Ez, és még a számos látott, és hallott csoda, ami megihletett, arra hogy megvarrjam a különleges  Méhészruha szettet Barbie méretbe.
A kalap, akárcsak az eredeti, tüllel védi meg a viselőjét, a szúrásoktól a fejen.
Az Overál pedig valóban a cipzárral záródik, és gumírozott a derekán, a  bokán, és kissé a csukóján.